tippek, trükkök és ötletek blogoláshoz, vlogoláshoz

Hogyan blogoljak, vlogoljak?

Hogyan blogoljak, vlogoljak?

Ne félj a hibáktól - tanulj belőlük!

a félelem megakadályozza a próbálkozást és a tanulást is

2020. február 11. - vándormókus

hiba-fagylalt-sarah-kilian-52jrtc2s_ve-unsplash.jpgSokan félünk hibázni (sokszor én is). Pedig a hibák még a sikereknél is természetesebbek. A hibák az első pillanattól részei az életünknek és életünk végéig velünk maradnak. Mindenki hibázik és kár is megpróbálni elkerülni a hibákat, mert a hibák mindig lehetőséget adnak a fejlődésre és hogy tanuljunk a hibáinkból.

"Minden kapuralövést elhibázol, amit meg sem próbálsz." - Wayne Gretzky, jégkorongozó

Sokan tévesen kezelik a hibák szerepét és azzal jönnek, hogy egy orvos nem hibázhat, mert életek múlnak rajta. Egy komoly cégvezető nem hibázhat, mert vagyonok múlnak rajta. Ugyan, dehogy nem hibáznak. Ők is hibáznak. Ha nem így lenne, akkor semmit sem tudnánk a műhiba perekről, a csőddről és a gazdadsági kudarcokról. Mindenki hibázik. Csak jobb esetben többször nem hibázik, mint igen, így átlagban jobban áll sikerekkel, mint hibákkal.
Ideális esetben az orvosok eleget tanulnak, gyakorolnak és hibáznak még az iskolai éveik alatt, hogy aztán a  diploma után már lehetőleg ritkábban hibázzanak. Azért is annyira hosszú és intenzív az orvosi képzés, hogy lehetőleg még a tanulmányok alatt, ellenőrzés és szakértő felügyelet alatt kövessék el a hibáikat, amikor még van mellettük olyan, aki képes lehet kijavítani azokat, mielőtt komoly gondot okozna. Ezekből a hibákból peddig remélhetőleg sikerül elegendő tapasztalatot gyűjteniük az iskolás évek alatt, hogy a diploma után már ne kövessék el legalább ugyanazokat a hibákat. De sok másikat még így is elkövethetnek. Csak reménykedhet mindenki, hogy ritkábban és kevesebbszer fordul elő.

Már kisgyerekként úgy tanulunk meg járni, hogy egy csomót botladozunk, mielőtt sikerül talpra állnunk. És azután, hogy talpraálltunk is jó darabig meg-megbotlunk, sőt el is esünk. Szerencsére ekkor még nincsenek bennünk gátlások, perfekcionizmus, reménytelenség, feladás. Ezeket a kétes értékű társadalmi normákat csak később nevelik majdd belénk jót akaró szüleink az állandó féltésükkel, ajnározásukkal, saját vágyaik kivetítésével és irreális elvárásaikkal. Minden esetre járni tanuló kisgyerekként még nem zavartatjuk magunkat sokáig a kis kudarcoktól. Ha elesünk, akkor felkelünk és újra próbáljuk. Egészen addig, amíg meg nem tanuljunk járni, sétálni, futni, sőt táncolni is.

Ha nem sikerül a hibáktól és kudarcktól való félelmeinken felül kerekednünk, akkor sosem fogunk semmit megpróbálni. Inkább mindent elkerülünk, életünk végéig menekülünk anélkül, hogy tapasztalnánk, tanulnánk és fejlődhetnénk.

Valaki egyszer nagyon bölcsen azt mondta, hogy a sikerből nincs mit tanulni. Ünnepelhetsz, hogy sikerült. Örülhetsz neki, hogy amit eddig tudtál az működik. De a saját határaidhoz és új tudáshoz nem kerülsz vele közelebb. A hibák és kudarcok azok, amik (megfelelő hozzáállással) fejlődésre sarkallnak. Segítenek feltérképezni a hiányosságokat, hogy mi az, amit még nem tudsz, ami még nem megy, amiben nem vagy elég jó. Ezekkel a tanulságokkal peddig lehetőséget kapsz, hogy tanulj, fejlessz a hiányos területeken.

Persze nem vitatom, hogy sokkal jobb inkább mások kárán tanulni, mint a sajátunkon. Erről szól jobbára az iskola is, ahol megannyi féle tananyagban szembesülünk mások kudarcaival, hibáival és a sikereikhez vezető úttal, amiből leehtőleg megtanuljuk, mit hogyan érdemes jól csinálni - és jobb esetben sok mindenről azt is, hogyan nem. Viszont amikor mások hibáiból nem sikerül tanulnunk, akkor legalább a sajátunkból érdemes.

A küzdősportokál is először esni tanítják meg az embert, csak utána tanítják rá, hogyan kell a másikat földhöz vágni. Éppen azért, hogy akit földhöz vágnak, kevésbé sérüljön majd a további tanulmányai során és mihamarabb talpra tudjon állni és folytathassa. Ezért sem szabad a sebeinket sokáig nyalogatni és félelmünkben kerülni a hibáinkat. Inkább próbáld megismerni és kijavítani őket, aztán továbblépni! Lehetőleg még azelőtt, hogy halogatássá válna a dolog!

"Minden nap írj valamit! Mindegy, hogy mit, csak írj! Ne törőddj vele, hogy jó vagy rossz. Egy rossz szöveget bármikor ki lehet később javítani. Egy üresen hagyott oldalon viszont egyáltalán nincs szöveg, így javítani sem lehet rajta." - Jody Picoult, írónő

Javítani mindig lehet. Nincsenek végzetes és helyrehozhatatlan hibák. Illetve általában pont azok szoktak ilyenné válni, amikre nem készülnek fel az emberek megelőző hibákkal. Pont azok képesek helyrehozhatatlan hibákat elkövetni, akik korábban a tanulási folyamatuk során nem fektettek be elegendő kis hibákba, amik révén megtanulhatták volna az igazán nagy hibákat megelőzni, elkerülni.

A népszerű magyar YouTuber, Magyarósi Csaba is készített egy többé-kevésbé témába vágó életrajzi ihletésű videót, érdemes megnézni:

Photo by Sarah Kilian on Unsplash

--

Tetszett? Kövess minket!

A bejegyzés trackback címe:

https://mithogyan.blog.hu/api/trackback/id/tr815468680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2020.02.11. 18:25:32

Azért tudni kell, hol lehet hibázni. Amikor egy kritikus pénzügyi rendszert működtető szerveren kell dolgozni, akkor nem lehet. Utasszállító repülőgépet vezetve sem.

vándorló mókus 2020.02.12. 03:16:38

@ColT: Nem gondolom, hogy bele kéne írnom, hogy az orvos helyére tetszőleges más kiemelt jelentőségű tevékenység is behelyettesíthető...
süti beállítások módosítása